„Ábrándozás az élet megrontója.” Vajon mire gondolt itt a költő? Valószínűleg arra a stresszre, amit a beteljesületlen álmok okoznak az életünkben.
Mi erre a megoldás, hogyan oldod fel ezt a nyomást? Három lehetőség van: száműzöd a nagy álmaidat végleg vagy visszaszorítod egészen alacsony szintre, amikor már nem okoznak fejfájást, igaz ekkor már nem is inspirálnak. Harmadik megoldás, hogy nekigyürkőzöl és megpróbálod megvalósítani.
Biztos tapasztaltad, vagy ha szerencsés vagy csak sejted, hogy vágyak nélkül csak egy céltalan sodródás marad, tehát tervekre és célokra szükség van, ezen szerintem nem érdemes vitát nyitni. Na de hogy kerülhetőek el a veszteségek buktatói? Egyáltalán kell-e ennyire félni a kudarcoktól, hogy mindent megteszünk az elkerülésük érdekében még akár azon az áron is, hogy kevesebbet ábrándozunk? Meggyőződésem, hogy ezt a „stresszt” pozitív irányba lehet fordítani, ami így a fejlődést, épülést segíti majd. Ehhez viszont elengedhetetlen az önismeret és az átgondolt tervezés, mert ezen múlik, hogy végül hogyan értékeled az erőfeszítéseidet és mennyire tudod magadat ösztönözni új célok felé.
Érdekes jelenség, hogy például gyakorló szülőként már több forrásból is találkozhattál azzal a tanáccsal, hogy a gyerekeknek elsősorban nem az eredményeit, hanem inkább az erőfeszítéseit kell értékelni. Magunkkal szemben mégsem jut eszünkbe, hogy ezt alkalmazzuk, pedig érdemes lenne kipróbálni. Ha nem azt várod el magadtól egy célkitűzés kapcsán, hogy feltétlenül sikert érj el, hanem előre tudatosítod, hogy nagyszerű célért teszel erőfeszítést, ami legrosszabb esetben is azzal zárul, hogy sok tapasztalattal leszel gazdagabb, akkor rögtön más nézőpontot kap a próbálkozás. Life’s a journey, not a destination. Ez itt is érvényes.
Az álmokért meg kell dolgozni. Úgy lehet legközelebb jutni hozzájuk, hogy megtervezed az odavezető utat. Enélkül olyan ez, mintha nagyon szeretnél eljutni mondjuk Balira, de nem teszel egyéb lépést. Ha csak azon gondolkodsz, hogy milyen jó is lenne ott lenni, vajon milyen eséllyel jutsz el valaha is oda? Így működnek a kevésbé megfogható álmok is, terveket kell szőni hozzájuk. Van, amelyikhez több lépcsős, bonyolult utak vezetnek, de lépésekre bontva ezek is teljesíthetőkké válnak. Evidenciának tűnik mindez, ugye? Pedig ha mélyen magadba nézel, biztosan találsz olyan célt, amit elvileg nagyon szeretnél elérni, de nem tettél abba az irányba egyetlen lépést sem. Ennek is több oka lehet. Nem tudod, hogyan indulj, mit kell tenned, hogy haladni tudj, merre vezet az az út, ami számodra leginkább teljesíthető. Meg különben is, nem is olyan rossz az a helyzet, amiben vagy (erről később még tervezek írni.) A komfortzóna egész kényelmes. Kilépni félelmetes.
El is érkeztünk a félelmekhez, amik sokszor szinte lebénítanak és cselekvésképtelenné tesznek. Eredhetnek ezek korábbi rossz tapasztalatokból vagy olyan korlátozó hiedelmekből, amik
gyerekkorodban eresztettek gyökeret benned. Ezek is felszámolhatóak, de csak akkor, ha felismered,
tudatosítod és átprogramozod őket. Vagy csak a változás maga félelmetes, mert ismeretlen. Ilyenkor természetes, ha mérlegelünk, igyekszünk a prot és kontrát gyűjteni a lépéshez. A buktató itt az lehet, hogy még ha több szól a változás mellett, akkor is nem meglepő módon sokszor az ismert,
biztonságos terep, a változatlanság nagyobb súlyt kap. Erre jó módszer, ha alaposan végiggondolod: mi lesz, ha nem történik semmi? Mi lesz úgy 5 vagy 10 év múlva? Hogyan érzel majd? Mit üzensz
majd a jelenkori önmagadnak? Mit nyersz? Mit veszítesz?
Végül pedig maga a cél szorul egy kis pontosításra. Nem arra gondolok, hogy „elég lesz nekem
kevesebb is”, hanem arra, hogy mindenképpen a realitások talaján kell maradni és pontosan, jól meghatározható paraméterekkel kell megfogalmazni, hogy mit is akarunk elérni. A „boldog akarok
lenni” helyett feltárni, hogy mit jelent neked a boldogság és ha teszem azt ez leginkább abban
mutatkozik meg, hogy van időd magadra, akkor azt tűzöd ki célul, hogy pl.: „hétköznap napi fél órát és hétvégén 2 órát fordítok magamra”. Ez már tervezhető, rendelhetőek hozzá eszközök, módszerek, készíthetsz akciótervet és máris elérhető közelségbe kerül a korábbi álomkép. Aztán ha ez megvan,
jöhet a következő. Minden egy lépéssel kezdődik.
Összefoglalásul az álmokat aggodalommal járó elérhetetlen lufiból az alábbiak segítségével teheted
elérhető célokká:
- 1. Ne félj a céloktól! Nem a siker a fokmérőjük, hanem a próbálkozás és a tapasztalatszerzés, a mélyebb önismeret, amit általuk megszerzel. Ha céljaid vannak és teszel értük már sokkal előrébb tartasz a puszta álmodozásnál.
- 2. Bontsd kisebb részcélokra, lépésekre a célodhoz vezető utat, készíts akciótervet! Meglepődsz majd, mennyivel reálisabbnak látszik minden csupán attól, hogy írásos tervet készítesz.
- 3. Számolj le a félelmekkel és korlátozó hiedelmekkel!
- 4. Formáld úgy a célodat, hogy elérhető legyen: tőled függjön, reális és számszerűsíthető legyen.
- 5. Kezdd újra egy újabb céllal és határ a csillagos ég, vagy ahová éppen szeretnél eljutni. Vedd észre közben azt is, hogy mit értél el, ne feledkezz meg a háláról, önmagad megbecsüléséről.
